Van Gogh sötétedő öröksége Understand article

Fordította: Adorjánné Farkas Magdolna. Van Gogh festményein a ragyogó sárga szín csúnya barnára változik. Andrew Brown elmagyarázza, hogy a franciaországi Grenoble-ben működő European Synchrotron Radiation Facility (Európai Szinkrotron-sugárzási Létesítmény) által…

Vincent van Gogh’s (1853-1890) széles ecsetvonásokkal vitte fel a vászonra vibráló és gyakran valószerűtlen színeit, hogy ezáltal fejezze ki a hangulatát és az érzéseit. Ez lényeges eleme volt az ő egyedi stílusának és nagy hatást gyakorolt a modern festészet fejlődésére. A 19. században előállított újgenerációs színezékek lehetővé tették van Gogh számára, hogy kikeverje azokat a gyönyörű sárga színeket, amelyeket például a híres Napraforgók (Sunflowers) festményén is használt. Ezeknek a – sok alkotásán előforduló – megragadó színárnyalatoknak az előállításához használta az új pigmentet, amit krómsárgának neveznek. Sajnos, több mint 100 évvel azután, hogy Gogh letette az ecsetet, néhány festményen látható módon a krómsárga egyáltalán nem megragadó barnára sötétedett. Ez a jelenség felkeltette egy csoport tudós figyelmét.

Van Gogh, 13 éves korában. Vincent van Gogh 1853-ban született Hollandiában, Zundert városában. Bár mindössze 10 éven keresztül alkotott, ezalatt a rövid idő alatt több mint 800 festményt és 1000 rajzot készített, amelyek közül mindössze egyet adott el életében
A képet the Van Gogh Museum, Amsterdam szíves hozzájárulásával közöljük
Self-portrait with Bandaged Ear (Önarckép bekötözött füllel)(részlet). 1888 októberében Franciaországban odaköltözött hozzá francia festőbarátja Paul Gaugin. Kettejük kapcsolata meglehetősen törékeny volt, és egy karácsonyesti veszekedés után van Gogh levágta a felét saját bal fülének; ez is jelzi, hogy mentálisan milyen ingatag volt.
A képet the Van Gogh Museum, Amsterdam szíves hozzájárulásával közöljük
Old Man in Sorrow (On the Threshold of Eternity) (Gyászoló öregember (Az örökkévalóság küszöbén)), részlet. Van Gogh maga kérte felvételét a franciaországi saint-rémy-i elmegyógyintézetbe. Az ott töltött 12 hónap alatt sok remekművet alkotott. Ez a kétségbeesett öregembert ábrázoló festmény, amelyet 1890-ben fejezett be, árulkodik van Gogh akkori lelkiállapotáról.
A képet Acacia217 szíves hozzájárulásával közöljük; A kép forrása: Wikimedia Commons
Wheatfield with Crows (Hollók a gabonaföldek felett). 1890 júliusában, csupán három hónappal azután, hogy elhagyta a kórházat és egy olyan időszak közepén, amikor a művészi látásmódja még fejlődött, van Gogh kisétált a mezőre és szíven lőtte magát. Talán ez az a festménye, amely az összes közül a legtöbb fejtörést okozza a szakembereknek. Sokan úgy gondolják, hogy ez volt az utolsó munkája. A hollók a drámai égen és a megszakadt út a közeli halál baljós előjele lehet. A nagyobb méretű változatért kattintson a képre
A képet the Van Gogh Museum, Amsterdam szíves hozzájárulásával közöljük

Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet Koen Janssens , a University of Antwerp, Belgium munkatársa vezet, arra a következtetésre jutott, hogy a krómsárga (PbCrO4 · xPbO), kémiai változása az ultraibolya (UV) fény hatására következik be. (Monico et al., 2011). Bevezetése óta tudják, hogy ez a pigment fény hatására sötétedik. Az 1950-es években elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy enek az az oka, hogy a Cr(VI) Cr(III)-má redukálódik (ld.: 1. ábra). Azonban mostanáig nem ismerték a pontos mechanizmust, és nem azonosították a keletkezett terméket.

1. ábra: Oxidációs álapotok. A kémiában azokat a reakciókat, amelyek elektronleadással járnak oxidációnak, amelyek pedig elektronfelvétellel járnak redukciónak nevezzük. Úgy tudjuk leírni ezeket az oxidációs-redukciós (redoxi) folyamatokat, hogy megadjuk a résztvevők oxidációs állapotát: az oxidáció során növekszik az oxidációs szám, a redukció során pedig csökken. Például a króm esetében a két leggyakrabban előforduló oxidációs szám a III és a VI, ami megfelel a Cr3+ és Cr6+ ionoknak. Azt mondjuk, hogy a Cr6+ redukálódik, amikor 3 elektron felvételével Cr3+ -má alakul, mert az oxidációs száma VI-ról III-ra csökken
A képet Nicola Graf szíves hozzájárulásával közöljük

Történelmi festék-tubusok

A rejtély megfejtését Janssens csoportja azzal kezdte, hogy festék-tubusokat gyűjtöttek be van Gogh kortársától, Rik Wouters (1882-1913) flamand festőtől. Néhány tubus tiszta krómsárga pigmentet, míg más tubusok fehér összetevővel kevert világosabb árnyalatú sárga festéket tartalmaztak. A kutatók a mintákat UV sugárzással mesterségesen öregítették, és azt várták, hogy a színek néhány hónap után változnak meg. Ehelyett – legnagyobb meglepetésükre – már kevesebb mint három hét múlva a világosabb árnyalatú sárga festék felszínén egy csokoládébarna réteg alakult ki. Ehhez képest a nem kevert festék csak egy kicsit vagy egyáltalán nem változott meg. “Nagyon meglepődtünk” – mondta Janssens.

Annak érdekében, hogy kiderítsék, hogy milyen végzetes kémiai reakció megy végbe, a csoport a festékmintát röntgensugár alkalmazásával alaposan megvizsgálta. A munka nagy része a franciaországi Grenoble-ben működő European Synchrotron Radiation Facility (ESRw1, Európai Szinkrotron-sugárzási Létesítményben) zajlott, ahol kétféle technikát, az XRF-t és a XANES-t használták arra, hogy különleges érzékenységgel detektálják a festékmintában a kiválasztott elemek térbeli eloszlását és oxidációs állapotát. (ld. a keretes írást).

Az elemzések kimutatták, hogy a pigment vékony felszíni rétegének sötétedése kapcsolatban lehet azzal, hogy a krómsárga festékben a Cr(VI) Cr(III)-á redukálódott. Ez összhangban van azzal, amit az ólom-kromát alapú ipari festékeknél figyeltek meg. Ráadásul, először sikerült kimutatni azt, hogy a Cr2O3 · 2H2O formában van jelen a tönkrement festékben. Ezt a vegyületet krómoxizöld festékként ismerik. De hogyan okozhatja egy zöld színű festék a megfigyelt barnulást? A tudósok azt gyanítják, hogy a krómoxizöldben jelenlévő redukált króm a festék olajtartalmának oxidációja során képződik. Az oxidálódott olaj, a zöld színű festék és a maradék sárga festék keveréke okozhatja a barna színt. , that may be the root of the brown colouration.

A röntgensugár technika alkalmazásával a kutatók ki tudták muattni, hogy a világosabb színű festékkeverék kénvegyületeket is tartalmaz. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a vegyületeknek szerepük lehet a króm redukálásában. Ez magyarázza, hogy miért sötétedik kevésbé a nem kevert sárga festék.

A röntgensugár ráragyog van Gogh-ra

View of Arles with Irises. A
nagyobb méretű változatért
kattintson a képre

A képet the Van Gogh Museum,
Amsterdam szíves
hozzájárulásával közöljük

A tudósok elkülönített festékmintákban vizsgálják a lejátszódó kémiai reakciókat, ugyanis arra szeretnének választ kapni, hogy a két festményből – View of Arles with Irises (Arles látképe íriszekkel) (1888) és Bank of the Seine (Szajnapart) (1887) – nyert minták felszíni sárga rétege vajon ugyanolyan okok miatt sötétedett-e meg.

Az XRF spektroszkópiát használták arra, hogy feltérképezzék anak a területnek a kémiai tulajdonságait, ami összeköti a sötét felszíni réteget a változalan sárga festékréteggel. A XANES spektrumot ezeken a régiókon belüli pontokban vették fel. Az eredmények megerősítették a régebbi kísérletek eredményét: a sötétebb felszíni rétegben kimutatták a króm redukált formáját, a Cr(III)-at, ebből arra lehet következtetni, hogy ennek a jelenléte a felelős a barna színért. Továbbá azt találták, hogy a Cr(III) egyenlőtlenül oszlott el, azokon a helyeken volt jelen, ahol a festék szulfát- és báriumvegyületeket tartalmazott.

A kémiai vizsgálatok megerősítették az előző kísérletből levont következtetést, miszerint a kénvegyületeknek szerepük van a króm redukciójában (ld. az alábbi egyenletet). Van Gogh a kénvegyületeket tartalmazó port fehér színe miatt keverte a krómsárgához, hogy világosabb árnyalatot kapjon. Életének egy szakaszában ezzel a keverékkel a fényesen megvilágított helyeket festette meg.

A kén szerepéről Janssens csoportja azt gondolja, hogy valószínűleg a szulfidion (S2-) a felelős a króm redukciójáért. A szulfidionoknak a kénatomokhoz képest elektrontöbbletük van, és ezért szívesen átadnak elektronokat más részecskéknek. Így tudja például a Cr(VI)-ot Cr(III)-á redukálni, a fent leírt reakcióban. Báriumot is kimutattak azokon a területeken, amelyek a krómot redukált formában tartalmazzák. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a szulfidionok forrásaként szereplő vegyületek báriumot is tartalmaznak.

Már csupán egyetlen fontos kérdés maradt: hogyan segíti elő az UV sugárzás a reakciót? A válasz meglehetősen egyszerű: energiát biztosít, amely fedezi a reakcióban az aktiválási energiát, ezzel lehetővé teszi, hogy végbemenjen a reakció (ld. alább a 6. ábrát).

6. ábra: A redo-reakcióban résztvevő elektronok nem tudnak spontán átlépni az egyik részecskéről a másikra. Az UV sugárzás biztosítja a szulfidion (a kén ilyen formában vesz részt a festék sötétedéséért felelős reakcióban) elektronjainak az energiát ahhoz, hogy át tudjanak lépni a krómionra
A képet Nicola Graf szíves hozzájárulásával közöljük

Mit lehet tenni?

Janssens csoportja kiderítette a van Gogh festményein használt festék sötétedésének kémiai hátterét. A kérdés azonban az, hogy fel tudjuk-e használni ezt a tudást a művész munkáinak megmentésére? Ella Hendriks, az amszterdami Van Gogh Museumw3 munkatársa kételkedik ebben: “A modern múzeumokban már kiszűrik az ultraibolya fényt. A festményeket kontrollált körülmények között tartjuk, így biztosítjuk a számukra a legjobb feltételeket.” Ezek közé tartozik az alacsony hőmérséklet is. Általános szabályként fogadják el, hogyha a hőmérséklet 10 ºC-kal emelkedik, akkor a kémiai reakciók sebessége 2-4-szeresére nő, és ez alól a króm redukciója sem kivétel.

Ha már az UV sugárzás mértékét és a hőmérsékletet is megfelelően szabályoztuk, akkor még mi mást tehetnénk van Gogh festményeiért? Létezik egy radikálisabb lehetőség: ahelyett, hogy csupán lassítjuk a festék sötétedésének folyamatát, törekedjünk arra, hogy teljesen megfordítsuk azt. “A következő kísérletünk már folyamatban van” – mondja Janssens – “valójában azt szeretnénk megtudni, hogy milyen körülmények a felelősek a króm redukciójáé rt, és van-e remény arra, hogy a festékben visszaalakítsuk az eredeti oxidációs állapotot.”w4

Bár az nagyszerű megoldás lenne, ha ilyen módon vissza tudnánk fordítani az idő kerekét, Janssens azonban elismerte, hogy jelenleg meglehetősen elképzelhetetlen, hogy visszanyerjük a megváltozott festék eredeti színét. Ennek ellenére a tudósok munkája megerősíti azt a reményünket, hogy többet tehetünk van Gogh festményeinek megőrzése érdekében, hogy a következő generációk is gyönyörködhessenek e nagy művész alkotásaiban.

 

Művészeti alkotások tanulmányozása szinkrotronnal

A mesterművek kémiai vizsgálata komoly probléma. Az analízishez csupán nagyon kis mennyiségű mintát lehet venni, és ezek gyakran sokféle vegyület keverékét tartalmazzák heterogén anyagi rendszerben. A nehézségek megoldására a tudósok a röntgensugárzáson alapuló tecnikákat használják. Minél erősebb és pontosabb a röntgensugár, annál jobb minőségű elemzést lehet végezni. Erre a célra a leginkább alkalmas röntgensugárzást a szinkrotron sugárforrásokw2 (ld. alább a 2. ábrát) biztosítják. Ebben a kísérletben kétféle spektroszkópiai módszert alkalmaztak a festék vizsgálatára az ESRF-ben, ezek: az XRF és a XANES.

2. ábra: szinkrotronok. Jelenleg körülbelül 50 szinkrotron működik világszerte, amelyek közül az ESRF a legnagyobb teljesítményű Európában. Az ESRF által létrehozott röntgensugár ezermilliárdszor (1012) erősebb, mint az orvosi célra használt röntgensugárzás. A sugárnyaláb nagy intenzitása és kis átmérője (100 µm -től <1 µm-ig) lehetővé teszi, hogy egy kis anyagmintában nagyon alacsony koncentrációban előforduló elemet szubmikro skálán történő felbontással kimutassanak. A szinkrotronban azzal kezdik a röntgensugarak előállítását, hogy elektronoknak (A) nagyon nagy energiát adnak (az ESRF-ben 6 milliárd eV-ot, vagyis 6GeV-et), majd a tárológyűrűbe (B) vezetik őket, ahol légüres térben majdnem fénysebességgel keringenek. Erős mágneses mezővel (C) kényszerítik az elektronokat irányváltozásra, amelynek következtében röntgensugarat bocsátanak ki a tárológyűrűt körülvevő kísérleti állomások (D) irányába. A nagyobb méretű változatért kattintson a képre
A képet EPSIM 3D / JF Santarelli, Synchrotron Soleil szíves hozzájárulásával közöljük; a kép forrása: Wikimedia Commons

 

XANES

A XANES spektroszkópia a röntgensugár elnyelés fizikáján alapul. Egy adott elem atomjai az elemre jellemző módon nyelik el a röntgensugárzást. Ezért az elnyelési spektrum alapján azonosítani lehet a mintát felépítő elemeket. A vízszintes tengelyen a sugárzás energiáját ábrázolják, a függőleges tengelyen az abszorpció mértékét. A nagyfelbontású röntgensugár abszorpciós spektrumot általában egy olyan energia-tartományban veszik fel, amely közel van a kérdéses elem egyik abszorpciós éléhez (ld. alább a 3. és a 4. ábrát). Az ilyen részletgazdag spektrum azt is meg tudja mutatni, hogy a vizsgált elem milyen oxidációs állapotban van. Ez az információ a kutatók körében nagy érdeklődésre tarthat számot.

3. ábra: röntgensugár-abszorpció (A) Röntgensugár-abszorpciós spektrum. Vegyünk egy tiszta mintát valamely elemből. Ha a mintát átvilágítjuk röntgensugárral egy kiválasztott energia-tartományban, az anyag bizonyos energiáknál nagy mértékben elnyeli a sugárzást és ezzel abszorpciós élek sorozatát hozza létre. Mindegyik él megfelel annak az energiának, amely ahhoz szükséges, hogy az adott energiaszinten tartózkodó elektron kilökődjön az elem atomjából(ld. a 4. ábrát). Így az elnyelési élek mintázata jön létre, amely jellemző egy adott elem atomjaira, mint egy atomi ‘fémjel’. Egy mintában, amely többféle ismeretlen elemet tartalmaz, az abszorpciós élek mintázatának, vagyis a röntgensugár-abszorpciós spektrumnak az elemzésével lehet azonosítani az elemeket. A lila, zöld és piros nyilak felelnek meg az első (n=1), a második (n=2) és a harmadik (n=3), energiaszintről kilökött elektronoknak
A képet Atenderhold szíves hozzájárulásával közöljük; a kép forrása: Wikimedia Commons (B) Egy abszorpciós él részletesen. Ha egy simának látszó abszorpciós élt kinagyítva megnézünk, akkor feltűnnek kisebb kiemelkedések, amelyek kisebb mértékű abszorpciónak felelnek meg. Azt a régiót, amely az abszorpciós él vezető élének közelében van, röntgenabszorpciós spektrumélközeli szerkezetként (XANES, kék téglalapba foglalva) emlegetik, és megfelel egy elektronátmenetnek egy közeli energiaszintre. A kutatók a XANES régiót használják van Gogh festményeinek elemzésére, mivel ez információt ad a mintában lévő atomok oxidációs állapotáról: azok az atomok,amelyek különböző oxidációs állapotban lehetnek, eltérő számú elektront tartalmazhatnak (ld. feljebb az 1. ábrát). Ez módosítja az energiaszinteket és azért a XANES spektrumot.
A képet M Blank szíves hozzájárulásával közöljük: a kép forrása; Wikimedia Commons

 

4. ábra: az atom szokásos ábrázolása: a központi magot elektronok veszik körül, amelyek különböző energiaszinteket foglalnak el. A röntgensugár ki tudja lökni az elektronokat a helyükről, amelyek így kilépnek az atomból, vagy az atomon belül egy üres energiaszintre kerülnek. A nagyobb méretű változatért kattintson a képre
A képet Nicola Graf szíves hozzájárulásával közöljük

 

XRF

Amikor egy atom röntgensugárzást nyel el, akkor kevésbé stabil gerjesztett állapotba kerül. Amikor visszajut a stabilabb állapotba, másodlagos röntgensugárzást bocsát ki, ezt a jelenséget röntgen-fluoreszcenciának (XRF) nevezik (ld. az 5. ábrát). Egy vizsgált minta által kibocsátott XFR spektrumot arra lehet felhasználni, hogy feltérképezzék vele egy kiválasztott területen az elemek eloszlását. Ezzel szemben a XANES csak a minta egy pontjáról ad információt. Az XRF és a XANES módszerekkel szerzett információk segítségével a szerzők részletes képet kaptak a festékminta kémiai állapotáról.

5. ábra: röntgen-fluoreszcencia. A röntgensugár-elnyelést követő elektronkibocsátás után az atom instabil gerjesztett állapotban marad (A). Az atom általában úgy kerül újra alapállapotba, hogy másodlagos röntgensugárzást bocsát ki, vagyis XRF jeleket. Ez annak a következménye, hogy az elektronok betöltik a kilökött elektronok által szabadon hagyott helyeket. A nagyobb méretű változatért kattintson a képre
A képet Nicola Graf szíves hozzájárulásával közöljük

Tudomány a képzőművészetben

Mit gondol Ön és tanítványai? A tudomány segítségével meg tudjuk-e állítani a fontos képzőművészeti alkotások pusztulását, vagy vissza tudjuk-e állítani eredeti állapotukat? Vagy el kell fogadnunk, sőt történeti bizonyítékként kell értékelnünk a romlást?

Download

Download this article as a PDF

References

Web References

  • w1 – A European Synchrotron Radiation Facility (ESRF, Európai Szinkrotronsugárzási Létesítmény), egy nemzetközi kutatóintézet, amely élen jár a fotonokkal kapcsolatos kutatásokban. Az ESRF az EIROforum tagja, amely a Science in School folyóiratot kiadja. Többet megtudhat róla: www.esrf.eu
  • w2 – További részleteket megtudhat arról, hogy hogyan használják a szinkrotronsugárzást a kutatásban, ld.:
  • w3 – Ha többet meg akar tudni Vincent van Gogh-ról és művészetéről, látogasson el a Van Gogh Museum nagyszerű weboldalára: www.vangoghmuseum.nl
  • w4 – Meghallgathatja a Koen Janssens-nel készült beszélgetést van Gogh festészetéről a BBC Radio 4 adón: www.bbc.co.uk/programmes/b00yjs49
  • w5 – CLEAPSS egy UK-ban létrehozott tanácsadó szervezet, amely támogatja a természettudományos és műszaki oktatást a következő témakörökben: egészség és biztonság; kockázat-becslés; a vegyszerek, élő szervezetek és eszközök felhasználása. További információért ld.: www.cleapss.org.uk

Resources

  • Képek és a kiemelkedő művekből vett festékminták elemzéséről készült animációk találhatók: www.vangogh.ua.ac.be
  • Többet megtudhat a képzőművészeti alkotások megőrzésének tudományáról:

Institution

ESRF

Author(s)

Andrew Brown jelenleg szerez diplomát molekula- és sejtbiológiából a University of Bath, UK, egyetemen. Tanulmányai közben egy évig dolgozott a Syngenta agrokémiai társaságnál, ahol a fény- és elektronmikroszkópok használatában szerzett ismereteket. Jelenleg gyakornokként a Science in School számára dolgozik, amelyet a European Molecular Biology Laboratory-ban alapítottak Heidelbergben, Germany


Review

Ez a cikk nagyszerűen összekapcsolja a tudományt a művészettel és a konzerválási eljárásokkal. A fejlett technika segítségével kutatják azokat a kémiai folyamatokat, amelyek a van Gogh által évtizedekkel ezelőtt használt pigmentekben lejátszódik.

A cikk jó példát ad arra, hogy megmutassa, hogy mindig van természettudományos magyarázat az idők során a művekben bekövetkező változásokra. A cikket főként a kémiaórákon lehet felhasználni a 16-18 éves korosztály számára, leginkább az oxidáció-redukció témakörnél.

A tanulók jobban megérthetik a kutatás kémiai tartalmát, ha válaszolnak a következő kérdésekre:

  1. A cikkben leírt tudományos munka feltárta, hogy a króm redukciójáért valószínűleg a szulfidionok a felelősek. Írják le azoknak a folyamatoknak a kémiai egyenleteit, amelyekben az ólom-kromátot (PbCrO4) a H2S -ben illetve a PbS -ben lévő szulfidion redukálja. Vegyék figyelembe, hogy a Cr(VI)-ot tartalmazó vegyületek az oxidálószerek.
  2. A tudósok feltételezik, hogy a van Gogh által használt festékben található szulfátokból keletkezhetnek a szulfidionok. Próbálják meg kitalálni, hogy a festék milyen más módon lehet kitéve a szulfidionok hatásának.
  3. Az ezüstékszerek egy idő után megsötétednek, ha a levegővel érintkeznek. Írják fel annak a reakciónak az egyenletét, amely felelős ezért. Figyeljenek arra, hogy ez nem egy egyszerű helyettesítési reakció!

Az osztályban a következő kísérlettel lehet megmutatni, hogy az ólom-kromát sötétebbé válik, ha szulfidionokkal lép reakcióba:

  1. Állítsanak elő ólom-kromátot: egy főzőpohárban valamilyen vízben oldódó ólom-sóhoz, például ólom(II)-acetáthoz Pb(CH3COO)2, vagy ólom-nitráthoz, Pb(NO3)2, öntsenek azonos térfogatú kálium-kromát, K2CrO4. oldatot. Hígítsák az oldatokat ~ 0,03 M-osra.
  2. Azonnal sárga ólom-kromát csapadék keletkezik. Egy tölcsérbe helyezett szűrőpapíron öntsék keresztül a megmaradt folyadékot. Elszívó fülkében óvatosan szárítsák a csapadékot levegő befúvásával, de ne szárítsák meg teljesen.
  3. Készítsenek hidrogén-szulfid (H2S) oldatot úgy, hogy 50 mg nátrium-szulfidot (Na2S) 90 ml vízben feloldanak, és az oldathoz 10 ml sósavat (HCl, 0,1 M) öntenek, majd összekeverik.
  4. Fújjanak levegőt egy léggömbbe, és húzzák rá egy kisméretű üveg Drechsel-féle gázmosóra, amelyben néhány mililiter hidrogén-szulfid oldat van (ld. az alábbi ábrát). Engedjék rá a hidrogén-szulfid tartalmú levegő-áramot az ólom-kromát csapadék felszínére.
  5. A csapadék azonnal megbarnul. Elősegítették és felgyorsították azt a folyamatot, ami a van Gogh által használt festékek sötétedését okozza.
A nagyobb méretű változatért kattintson a képre
A képet Vladimir Petruševski szíves hozzájárulásával közöljük

Biztonsági megjegyzések: minden vízben oldódó ólom-só és minden kromát mérgező (0,003 M-nál nagyobb koncentrációban), és azt is feltételezik, hogy rákkeltőek. A kálium-kromát irritációt és / vagy fekélyt okozhat, ha a bőrrel érintkezik. Egy kevés bizonyíték amellett is szól, hogy az ólom-kromát rákkeltő. Káros lehet a még meg nem született magzatra, így ne használják, ha a tanár vagy a diákok közül valaki terhes lehet. A kén-hidrogén mérgező, kellemetlen szagú gáz.

A következő kísérletet vegyi fülke alatt végezzék el, és viseljenek védőszemüveget és védőkesztyűt. Minden vegyszert a helyben érvényes rendszabályok szerint kezeljenek. Nézzék meg a Science in School általános biztonsági előírásait is. Hasznos lehet, ha elolvassák a króm és az ólom CLEAPSS tanulói biztonsági adatlapjaitw5.


Vladimir Petruševski, Volt Jugoszláv Köztársaság Macedónia



License

CC-BY-NC-ND